Víz továbbra sincs, de állami akarat úgy tűnik, igen
„Négy nap alatt összeállítottunk egy olyan dokumentumot, amely bemutatja a hálózatunkhoz tartozó 25 vízőrző sejtet, megemlíti a táji szintű vízvisszatartás ügyének tőlünk független kulcsszereplőit is. Röviden összegeztük benne a vízválság kezeléséhez elvégzendő sürgető feladatokat. Ez most már Gajdos László élő környezetért felelős asztalán van, Kovács Gyula országgyűlési képviselő adta át neki” – mondta lapunknak Nagyapáti Oszkár, a lapunkban bemutatott Marispusztai Vízőrzők alapítója.
Ahogy a Magyar Hangban beszámoltunk róla, a Magyar-kormány első, ópusztaszeri ülése előtt a Kiskunmajsa melletti Marispusztára vezetett, ahol a civilekkel találkoztak az aszályhelyzet kezelése kapcsán. A csapat vezetőjét megkérték arra, hogy mutassa be az országos Vízőrző Mozgalmat.
Mint Nagyapáti Oszkár elmondta, tisztában van azzal, hogy sokan mások is dolgoznak a közös ügyért, éppen ezért nagy öröm számára, hogy azóta legalább öt másik csapat kereste meg őket, így immár országosan körülbelül 30 sejtről van tudomásuk országosan. Ők civilként vizet őriznek, vagy vezetik be a tájba.
Oszkár és önkéntesekből álló csapata egyébként a Homokhátságon jól ismert elsivatagosodásra a helyi gyógyfürdő termálvizét kezdte használni ellenszerként tavaly februárban. A víz egészen addig a szabályozásra használt elvezetőbe folyt, onnan tovább a szegedi Fehér-tóig, majd pedig a Tiszába került. A mérnökként dolgozó Nagyapáti Oszkár felismerte, ha itt, az elsivatagosodás sújtotta területen sikerül visszatartani a vizet, az képes lehet újra életet vinni a kiszáradt földekbe. Számításai be is jöttek, a hozzá csatlakozó civilek, gazdák, földtulajdonosok megalapították a Marispusztai Önkéntes Vízőrzők csoportját. Vízszintszabályozó műtárgyakat kezelnek, azokat karbantartják és ellenőrzik. Megemelték az önkormányzati földutat, amelyen keresztül az árasztásra kijelölt terület most már megközelíthető és mesterséges gátként funkcionál. A környékbeli földeken a kialakult tónak köszönhetően szó szerint napok alatt zöldebbek lettek a növények, olyan fajok jelentek meg, amiket évek óta nem láttak.
„Mi nem házat vettünk, hanem egy lápot”
Géza és István vizet tartanak vissza, ahol tudnak. Kicsiben, kézzel, napról napra. Vízmegtartókkal barangoltunk Cegléd és Csemő között, ahol kiderült: sokaknak van vonzalmuk az aktív természetvédelemhez.
Oszkárék jelenleg egy nagyobb, szakmai anyagon dolgoznak a Vízőrző Mozgalom keretén belül, több vízügyi szakértőt és jogi ismeretekkel rendelkező személyt is bevonva. Részletesen felsorolják benne, milyen problémák merülhetnek fel egy ilyen vízmegtartó tevékenységgel kapcsolatban. Céljuk, hogy olyan részletes beszámolót készítsenek, ami egy az egyben bevihető a parlamentbe. Nagyapáti Oszkár türelmet és nyugalmat kér a mozgalommal kapcsolatban, mert víz továbbra sincs, és ez nem egyik napról a másikra fog változni. Ahogy lapunk is beszámolt róla, jóval előbb kiszáradhat az általuk elárasztott terület.
Marispusztán jelenleg egy harmadik elárasztási helyszín kialakításán dolgoznak, megpróbálják még inkább szétoszlatani a vizet. Ezen kívül azon gondolkodnak, hogy egyesületként folytassák, mert így megnyílik az út a pályázási lehetőségek felé. De hogyan dolgozhatnak majd együtt a civilek az állami apparátussal? Oszkár szakemberekkel beszélt arról, hogy a jövő az úgynevezett vízgyűjtő társulásoké lehet, ahol az állami dolgozóknak civilek segíthetnek. Tudomása szerint 4400 kilométernyi csatorna és egyéb vízfolyásra összesen 400 olyan ember jut, akik az Alsó-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóságnál dolgoznak, ahova területileg ők is tartoznak. Ez Oszkár szerint nagyon kevés, ezért őket támogathatják őket az önkéntesek, civil mozgalmi alapon.
Hozzátette, nagyon fontos lenne országos szintre terjeszteni, hogy mindenhol alakuljanak vízőrző sejtek, mindenki őrizze meg a környéke vizeit. Náluk például a termálvíz vált be, mivel egyszerűen más most nincs a tájban. A megfelelő minőségű, bemért termálvíz a szikes területeken is jól hasznosítható, Marispusztán jelenleg nem lát más megoldást a probléma kezelésére.
„Muszáj sokat beszélnünk a témáról, mert továbbra is óriási szárazság van, egészen elkeserítő a helyzet. Minél előbb cselekednünk kell, mert minden csepp vízért küzdenünk kell” – mondta.
