Mennyit ér egy reklámügynökség?Premium

Valahogy nem sikerült megsajnálnom Balásy urat, aki könnybe lábadt szemmel, el-elcsukló hangon hozta a világ tudomására, hogy reklámcégeit felajánlja az államnak. Nem értem: se egyszerű állampolgárként, se hajdani reklámszakemberként.

Először is: aszongya, hogy amiket ő csinált, az túlmutat a hagyományos értelemben vett reklámtevékenységen, és ezért állami keretek között van a helye. Nos, ezzel két baj is van. Az egyik kicsit személyes jellegű: miért csak a választási vereség után ébredt rá erre – az amúgy valótlan – igazságra az, aki eddig évi tízmilliárdos osztalékokat vágott zsebre? Miért nem akart mondjuk – az sem lett volna kevés – minisztériumi főosztályvezetőként, havi fixért meg egy kis cafetériáért kampányokat lebonyolítani? A másik baj objektív és szakmai: az államnak egyáltalán nincs szüksége reklámügynökségekre! Az, amit Rogánék csináltak (népbutítás, gyűlöletkeltés, parasztvakítás) egyáltalán nem feladata a mindenkori kormányzatnak. Tehát: ilyen munkát végző állami szervekre sincs szükség.

Nem feltétlenül tartozik ide, de azért leszögezem: az államnak igenis lehetnének reklámjellegű feladatai, méghozzá az úgynevezett (és valódi) társadalmi célú kommunikáció terén: mint például egészségnevelés, környezetvédelem, drogprevenció, közlekedésbiztonság, hogy csak a legnyilvánvalóbbakat említsem. Ám ha ilyesmire lesz szándék és pénz, az ilyen feladatokat minden további nélkül ki lehet írni (valódi) pályázatokként a reklámpiac versenyzői között.

Másodszor: aszongya, hogy a cégeiben nagy (világszerte is top) szaktudás halmozódott fel, miközben azt is mondja, hogy a mindenféle ocsmány plakátkampányok tartalmába nem szólhatott bele. Na most: az utóbbiban teljesen igaza van, normális esetben se a közzétételért felelős médiaügynökségnek, se a rendezvényeket szervező-lebonyolító cégnek nincs joga-módja alakítani se az üzenetek mondanivalóját, se stílusát. Az ő dolguk a pontos-precíz megvalósítás. Ismeretlenül nem akarnék megbántani egyetlen Balásy-alkalmazottat sem, de a reklámszakmában sosem a végrehajtók voltak az irigyelt sztárok, hanem vagy a zseniális koncepciókat kiagyaló stratégiai tervezők, vagy a sziporkázó kreatívok. Úgyhogy a féltenivaló és megőrzésre méltó szaktudást eleve kétségesnek vélem, arról már nem is beszélve, hogy ha ezek a lányok-fiúk valóban ennyire jók, akkor a versenyszférában is simán megtalálják a helyüket. (Némi rosszmájúsággal még azt is feltételezhetnénk, hogy B. Gy. pontosan tudja, a továbbiakban nem számíthat a bőséggel áradó milliárdokra, ezért a továbbiakban a cégeiről és embereiről gondoskodjon – mint új tulajdonos – az állam.)

Végül, de nem utolsó sorban: Balásy szerint a cégei minimum 80 milliárdot érnek. Hát ez aztán végképp vicces: nyilván vannak irodák, bútorok, számítógépek, szoftverek (és persze lehet beszélni rendelésállományról, kintlevőségekről, tőkéről és eredménytartalékról), de legyünk őszinték: ha a New Land Media és a Lounge-cégek a jövőben nem kapnak számolatlanul megrendeléseket Rogántól, a minisztériumoktól, a nagy állami vállalatoktól, akkor pár hónap alatt pontosan annyit fognak érni, mint az álló- és forgóeszközeik könyv szerinti értéke. Vagy annyit sem. (Akinek jó a memóriája, idézze fel, hogy a korábban minden közbeszerzést megnyerő Simicska-cégek mennyire maradtak sikeresek a G-nap után. Vagy hogy a Nehézkő Kft. csak addig produkált milliárdos bevételt, amíg Orbán apuka volt a tulajdonos, ám eladása után előbb harmadára, aztán tizedére esett a forgalma, és csak veszteséget termelt az új gazdának.)

Az eszes lány meséjét mindenki ismeri: ő az, aki Mátyás királynak hoz is ajándékot, meg nem is. A lefordított kas még tele van galambbal, de mind elszállnak, amikor a kosarat felnyitják. Balásy úr „ajándékáról” ez az üres kas jut eszembe.