Milyen legyen az elnök?Premium

Az útilapus Sulyok Tamás után megválasztandó köztársasági elnök személyéről való beszélgetés, találgatás nagyon népszerű lett az utóbbi napokban. A tapasztalat azt mutatja, hogy érzelmileg közelítjük meg a kérdést, ezért szinte csak személyekben gondolkodunk, megfelelő tulajdonságokban nem. Így merülhet egyszerre fel Iványi Gábor, Bárándy Péter és Udvaros Dorottya neve is ugyanabban a társaságban. Ez a megközelítés biztosan nem jó.

Történelmi helyzetben vagyunk, ugyanilyen felelősséggel kell az elnökválasztás kérdéséhez hozzáállnunk, ebből pedig az következik, hogy nem az embert kell keresni, hanem ki kell alakítani egy „nemzeti minimumot” arra nézve, hogy a jövendőbeli elnöknek milyen tulajdonságai és képességei legyenek. Amikor ez megvan, akkor jöhetnek a nevek.

Magyarország közjogi berendezkedése szerint a köztársasági elnök legfőbb feladata a nemzet egységének kifejezése és az államszervezet demokratikus működése feletti őrködés. Ezen a mondaton legfeljebb csak hümmögni, nevetni vagy sírni lehet, annyira nem öltött testet ez az elvárás az elnökökben már egy emberöltő óta. Ahhoz, hogy egy államfő a komplex célokat – minimum: társadalmi béke, reformok és nemzetközi szövetségi bizalom – támogatni tudja, „hídember” típusú és ilyen szerepfelfogású karakterrel kell rendelkeznie.

A társadalmi békéhez szükséges, hogy az elnök ne legyen ideológiai harcos. Ma, itthon, olyan személyre van szükség, aki képes a konzervatív és liberális hagyományok közötti közvetítésre, ugyanakkor látványosan figyel a szociális kérdésekre is. Ez nagyjából azt jelenti, hogy tiszteli a nemzeti hagyományokat, a történelmi örökséget, de hajlandó küzdeni a jogállamiságért, és hisz az emberi jogokban és a fékek és egyensúlyok rendszerében. Ezen felül pedig korábban és most is meggyőződéses európai és atlantista világképpel kell rendelkeznie, aki nem stratégiai kényszerként, hanem értékválasztásként tekint az EU-ra és a NATO-ra. Alkalmazza a visszaküldési jogkörét, éljen kreatívan a normakontrollal, és ésszel, de bátran gyakorolja a kegyelmi jogkörét.

A reformok támogatásához és a nemzetközi tekintély kivívásához magas szintű szakmai hitelességgel kell bírnia, erre a legjobb választást az alkotmányjogászok vagy elismert diplomaták körében lehet találni. Rendelkezzen a jogrendszer mély ismeretével (gátja legyen a jogállamiságot veszélyeztető folyamatoknak), vagy legalább gyümölcsöztetni legyen képes a nemzetközi világban szerzett rutinját. Igazán jó volna olyan személyt találni, aki beszéli a diplomácia nyelvét, és akinek kiterjedt baráti hálója van a szövetséges államfők körében. Nem lehet egynyelvű: magabiztosan beszéljen nyugati idegen nyelven.

A legnagyobb kihívás a választás szempontjából, hogy alkalmas legyen a hazai társadalmi polarizáció és gyűlölet feloldására, de legalábbis azt ne erősítse a személye. Ebből a szempontból ideális jelölt lehet (például egy civil vagy tudományos tekintély), aki integratív személyiséggel bír, ezáltal képes megszólítani a vidék Magyarországát és a budapesti értelmiséget is. A formális szerepfelfogású elnökök („golyóstoll”, „báb”) után egy olyan morális iránytűnek kell lennie, akinek szava akkor is súllyal bír, ha nem rendelkezik hozzá kellő végrehajtó hatalommal. Szükséges, hogy legalább részleges ellenzéki elfogadású legyen, vagy elsöprő társadalmi támogatottságú. Ezt csak egy közvetlen elnökválasztással lehet elérni.

További feltételek, hogy ne legyen szoros pártpolitikai kötődése, minden szempontból büntetlen legyen az előélete (azaz ne csak az erkölcsi bizonyítvány tartalma számítson) és legalább 35-40, legfeljebb 65-75 éves legyen. A nemét tekintve lehet férfi vagy nő, mindkét választás egyformán jó lehet.

Magyarországnak tehát jelenleg nem egy politikai végrehajtóra, hanem egy fizikailag és szellemileg aktív, terhelést bíró morális tekintélyre lenne szüksége. Olyanra, aki képes a kormány és az ellenzék felett állva a „nemzet lelkiismereteként" funkcionálni, és nem hajol meg a hatalmi érdekek előtt, ha az alkotmányos értékek védelméről van szó, de nem is keresi a konfliktust a politikai vitákban.

„Alkotmányos" elnökre van szükség.