Választások után
Érdekes látni, hogy a választások után hihetetlen sok éleslátó elemzés jelent meg a médiában. Akár politikai, akár egyházi síkon, hirtelen mindenkinek lehullott a hályog a szeméről, mint annak idején a tanítványoknak ott, Emmauszban, és bátran kimondták: Hát, nem de megmondtuk…! Hát, nem mondták meg! Ha láttátok, tudtátok, miért nem mondtátok egy-két hónappal korábban?
Wáberer György is a választások finisében tett fel 100 milliót a rulettre. Ha bukik, gondolta magában, kibírja. Sokan váltogatott kulacsból itták a pálinkát a választások éjszakáján. Schiffer András is a választások után fogalmazta meg téziseit. Az egész kampány alatt Magyar Pétert minősítette mindenféle jelzővel, természetesen ezzel a Fidesz alá hajazva. Persze mindent látott és tudott, de nem mondta, gondolva arra, hogy ha a Fidesz nyerné a választásokat, maradhat fő megmondóként a különböző stúdiókban mint mérsékelt ellenzéki hang, amelyet a Fidesz is elvisel.
Hirtelen mindenki mindent látott és tudott, de nem mondta…. A legaranyosabb Ferencz Orsolya volt, aki Fideszen belül hirdette meg a megújulást (tisztogatást?) nulla óra 1 perckor, mikor már mindennek vége volt. Itt nálunk, a VIII. kerületben még az éjszaka folyamán eltüntették plakátjait a közterekről, hogy másnap mint a párt megmentője javasolja, miként is kell kioperálni a daganatokat a Fidesz testéből. Ő végül is kimaradt pártlistáról, amelyről hátulról aztán többen is bejutottak a parlamentbe. A nagy megmondók, Bayer, Kövér és a többiek, akik még az utolsó napokban is megmondták, kik jutnak a mennyországba és kik a pokolba, végül is ők kerültek a süllyesztőbe.
Az egyházak képviselői is pillanatok alatt látó emberek lettek. A legkülönbözőbb hetilapokban és online felületeken egymást túllicitálva megtették magvas megjegyzéseiket. Hát, igen, „túlszerettek minket”! „Ki kellene költözni végre a mamahotelből”. (Nem mondták, de biztos gondolták: azért irtó kellemes volt eddig a hotelben heverészni, és kussolni.) Még a nevüket is (keresztény) kölcsönadták a hatalomnak.
A vesztes tábor egy jó része most arról álmodozik, hogy miként bukik meg a Tisza Párt. Igaz, még egy napig sem voltak kormányon, de „jámbor keresztények” módjára pszichopatázzák a Tisza elnökét, míg a saját vezérüket, aki évek óta cezaromániában és omnipotencia betegségben szenved, tovább triumfálják.
A nagy vezér még mindig nem jött rá, hogy már nem áll a régi mondás:
Alattam Isten
Mellettem Isten
Fölöttem Isten
Én meg Isten fölött vagyok!
A nagy szövetséges pedig, a béke bajnoka, közben Iránt bombázza. Már régóta nem foglalkozik vele. Egy nap alatt elfelejtette.
Marad a konstruktív ellenzéki szerep, amit ők az elmúlt négy évben annyira hiányoltak az ellenoldal részéről. A békeharcosok konstruktívan mindenre tüzelnek, amire csak lehet. Kárörvendő, irigy, fröcsögő megjegyzések. Esélyt se adjunk nekik!!! Már vizionálják, hogy miként bomlik majd szét a Tisza Párt. Pedig ha „jó keresztények” lennének, akkor Loyolai Szent Ignáccal mondhatnák, hogy próbáljuk ellenfelünk kijelentéseit nem elítélni, hanem jóra magyarázni! Hátha ők is jót akarnak!
Persze hasznos lenne, ha már „jó keresztények”, hogy mielőtt elkezdik „áldásos tevékenységünket”, beülnek a parlament padsoraiba, egy kicsit „elvonulnának Arábiába”, ahogy ezt Szent Pál a damaszkuszi megtérése után tette. Ha pedig csak leestek a ló hátáról, akkor is érdemes lenne egy kicsit csendben maradni! Ugyancsak Szent Ignác Lelkigyakorlatos könyve bevezetőjében olvassuk: „Az isteni Felség előtt nem csekély érdemet szerez az ember azzal, hogy sok barátjától és ismerősétől, valamint sok elintézetlen ügyétől azért válik meg, mert istennek, a mi Urunknak akar szolgálni és Őt meg akarja dicsőíteni. Azzal, hogy így magányba vonul és értelmét nem osztja meg sok dolog között, hanem minden törődését egyetlen dologra irányítja, ti. Teremtője szolgálatára és saját lelke előmenetelére, szabadabban használja természetes képességeit annak szorgos keresésére, amit annyira kíván. Minél inkább egyedül van a lelkünk és elkülönül mindentől, annál alkalmasabbá válik arra, hogy közeledjék Teremtőjéhez Urához és Őt elérje. És minél inkább eléri Őt, annál jobban felkészül az isteni és legfőbb Jóság kegyelmeinek és adományainak befogadására.”
Azt kívánom mindannyiunknak, hogy fontoljuk meg ezt a tanácsot!
A szerző szerzetes
