Mi lesz veled, kereszténység?
Akárhogy is alakuljanak a választások, az egyházak helyzete nem lesz könnyű azután sem. A társadalmi megosztottság ott bujkál a templom padjaiban üldögélő drága hívek között is.
Kéri László politológus nagyon találóan elemezte a Fidesz elmúlt 16 évét a Klikk Tv-ben Németh Péterrel a Mélyvíz című műsorban. Szerinte az első négy év a hatalmi struktúra megváltoztatásáról szólt, a második a gazdasági hatalom megszerzéséről, majd a harmadik az ideológiai tisztogatásról és most az utolsó négy év a teljes hatalomátvétel időszaka lett. Itt egy pillanatig meg is állok, hogy rátekintsek a Magyarországon működő vallási közösségek helyzetére.
Kéri László elemzése a kulturális és ideológiai harcot illetően tökéletes! A harmadik öt évben kezdődött az egyházak kivásárlása is a KDNP mint ideológiai párt asszisztálása mellett. Ahogy azt egyesek megfogalmazták, a közösségek egy jó része „állványimádó egyházzá” vált. A hatalom- és pénzimádó kormányzat, ösztöneinket ismerve, Nagy Konstantin módszerét használva, „júdáspénzen” észrevétlenül megvásárolt minket és az evangéliumot. Voltak persze, akik megpróbáltak ellenállni, de őket anyagilag-erkölcsileg megcsonkították, vagy eltaposták, még akkor is, hogy ha a „nagy vezér” a gyermekét kezdetben még ebben a közösségben tartotta keresztvíz alá.
A legdrámaibb hibákat a református és katolikus közösségek egyes püspökei követték el, akik sokszor gyanútlanul, naiv módon belementek az egyházi vagyon gyarapításába, és észre sem vették, hogy az államhatalom fiókszervezeteivé váltak. Ezt neveztem én egy korábbi írásomban a Karmelita Államegyházügyi Hivatal megalakulásának.
„Keresztény” kormányzat és az egyházak prostituálása
Jó lenne elfelejteni a Kádár-rendszerből ránk kényszerített békepapi lelkületet, és illene felébredni már! Abba kellene hagyni a szervilis hallgatást és a prostituálásunkba való belenyugvást.
Eljött egy pillanat, amikor már úgy tűnt, hogy nincs visszaút, de a püspökök egy jó része megálljt parancsolt magának, de az egy mindenkiért-mindenki egyért elvhez igazodva áldozatai lettek az állammal kötött barátságnak. Rafinált módon a hatalom próbált/próbál mindenkit prostituálni, hogy a „NAGY KERESZTÉNY IDEOLÓGIA” eszmét megőrizze és népszerűsítse a maga javára.
Ennek érdekében még a pápaság intézményének támogatását is igyekeztek megszerezni maguknak a békepártiság jelszavát hangoztatva, de gondviselésszerű, hogy Leó pápa mint amerikai jól ismeri a „mindent és mindenkit lebombázunk” barátunk békéhez való viszonyát. Ez reményt adhat arra, hogy ezt a diplomáciai vonalat nem lesz könnyű megszereznie a jelenlegi rezsimnek, még egy esetleges választási győzelem esetén sem. Közben azért szintén gondviselésszerű, hogy idővel olyan személyek is előtérbe léphettek, akik ezt a folyamatot a jövőben mint püspökök megállíthatják. (Csak reménykedhetünk ebben!)
Mi történik, ha minden marad a régiben? Az eddig bizonytalankodók csatlakozni fognak az „állványimádókhoz”. Hiszen mégis csak élni kell valamiből. Még könyörtelenebb módon folytatódik a „keresztény” közösségek prostituálása, kivásárlása a krisztusi közösségből.
Beindul a Karmelita Államegyházügyi Hivatal által elindított „Karmelita Békepapi Mozgalom” kiépítése. A békeharcosok és menetelők mellett felsorakoznak majd a „jó kisközösségek” emberei is, míg pusztuljanak kiáltással elkezdődik a „bulányiaknak” titulált maradék keresztény közösségek felszeletelése. Úgyis olyan sokan vagyunk, és még nem konganak eléggé a templomok falai, főleg vidéken és a falvakban.
További nagy veszély, hogy az államhatalom egyházi múzeummá alakítaná át egyházainkat, mint a kommunizmus idején. Az egyházi életről szóló híradások templomok felújításáról, kiállítások megnyitásáról, kulturális fesztiválokról és nem a közösség életének formálásáról szólnak. Nyilván a kultúra és a régi hagyományok ápolása fontos, de Jézus közösségek alapításával, közösségépítéssel volt elfoglalva, nem könyvtári gyűjtemények, múzeumok fenntartásával, gyógynövény üzemek, szállodák alapításával. Az általa megálmodott közösségek nem „karbantartó” egyházak voltak, sokkal inkább a kritikus gondolkodás, a felelősségvállalás műhelyei, a közösségek, családok életének formálói a társadalomban.
A közélet formálását isteni jogon manapság kisajátította maga számára az állam, ahogy ezt a Kádár-rendszer idején is tette, mosva a tömegek és fiatalok fejét az akkori és mai ideológiával a digitális agymosodákban, digitális polgári körökben, harcosok klubjában.
Utána pedig jön majd a kórházak, szociális intézmények átvételének erőltetése, hogy az állam egyre több tehertől megszabadulva profitorientált isteni hatalommal saját klientúrájával, vezetőivel töltse fel ezeket az intézményeket, hiszen szerzetesek, akik ezeket a házakat valamikor vezették, már régóta nincsenek jelen az egyházak életben. Az intézmények fenntartásának gondja persze maradna az egyházak nyakán. Lényeg, hogy az evangélium hirdetésére kevesebb erő és idő jusson, a profit pedig a klientúra embereinek zsebébe kerüljön.
A békepárti Harcosok Klubja
Az önmagát kutyaszorítóba kényszerített kormányzatunk követi a szokásos módszert: a legjobb fegyver a támadás.
És most visszaléphetünk a hatalom negyedik ciklusának elemzéséhez. Mi történt itt az utolsó négy évben?
A sátáni éhség, a mammon és a hatalom imádata a magát kikiáltó „amerikai istennek” a szolgálatába taszított minket. Érkezik hozzánk a tömeggyilkos alelnöke, hogy a Karmelita Államegyházügyi Hivatal teraszáról „Urbi et Orbán” áldást adjon a békeharcosokra és fegyvereikre. A nagy vezér szeretne belépni a „kisistenek táborába”, hogy mint „második isteni személy” a béke szimbólumává váljék, miközben a jelenlegi összes háborút és népirtást ez a klub irányítja, szervezi. De a vér ott csorog nyomukban, és világosan megmutatja majd, hogy kik is ők valójában. „Drága fiam! Ezek ugyanazok!”
Bármi történjen is, a választások után félő, hogy keserves harcok következnek majd Egyházunkban is. Az önmagukat beágyazott egyházi méltóságok mindent megtesznek majd annak érdekében, hogy a szinodalitás gyakorlatát félretéve lojális kisebbségként tovább őrizzék pozícióikat.
Üzenetem a választások előtt és után is: Ne féljetek, bárhogy is lesz!
Ne azoktól féljünk, akik megölik a testet, sokkal inkább azoktól féljünk, akik a testünket és a lelkünket is a kárhozatba akarják taszítani.
A szerző szerzetes
