Elhunyt Jan Timman holland sakknagymester, aki 1993-ban világbajnoki döntőt játszott Karpovval

Elhunyt a Robert Fischer visszavonulását követő idők legjobb nyugati sakkozója, Jan Timman. A holland nagymestert és világbajnoki kihívót 74 évesen, arnhemi otthonában érte a halál.

Jan Timman fiatalon sakkzseninek számított, már 15 évesen az U20-as világbajnokságon harmadik helyezett lett. 20 évesen lett nemzetközi mester és 23 évesen nagymester (harmadik hollandként Machgielis Euwe és Jan Hein Donner után) – abban az időben ez nagyon korainak számított. A 70-es évek közepétől egy sor erős versenyt nyert meg, 1982-ben pedig a világranglistán elérte a 2. helyezést az akkori világbajnok Anatolij Karpov mögött. Általános vélekedés szerint ő volt a nyugati világ legjobbja Fischer 1975-ös, váratlan visszavonulása után egészen az angol Nigel Short felemelkedéséig.

Timman kilencszeres holland bajnok volt, tizenháromszor képviselte országát a sakkolimpiákon, 1976-ban, a haifai olimpián pedig az első táblán ő érte el a legjobb eredményt. (Ezen az olimpián nem indultak a szocialista és az arab országok, így a magyar válogatott sem; Hollandia a második lett.) A világbajnok-jelöltek közé 1985-ben jutott be először, a következő ciklusban már világbajnökjelölti döntőt játszhatott, ám azt elveszítette Karpovval szemben. 1993-ban ismét bekerült a világbajnökjelöltek közé, és most is sikerült a döntőig jutnia, ám ekkor a fiatal Shorttól kapott ki. Ebben az évben Garry Kaszparov egy új világszervezetet hozott létre, és a világbajnoki döntőt Shorttal ennek égisze alatt vívta meg, így a Nemzetközi Sakkszövetség (FIDE) hivatalos világbajnoki címéért a két legjobb kieső, Karpov és Timman mérkőzhettek meg, amit Karpov nyert. Ez után Timman már csak rövid ideig maradt a világ élvonalában, egyre inkább szakírói tevékenysége felé fordult, tavaly pedig végleg visszavonult a sakkozástól, egészségügyi okokra hivatkozva.

A világ legnépszerűbb sakk-magazinjának, a New In Chessnek lett szakmai főszerkesztője, amely posztot pár éve adta át Anish Girinek. Könyvei több szakmai díjat is elnyertek, 2017-ben az Európai Sakkszövetség az ő egyik művét tüntette ki az Év Könyve-Díjjal. Egy 2023-as interjúban, melyet egy holland újságnak adott, szomorúságát fejezte ki amiatt, mert nem tudott a csúcsra jutni, ám hozzátette, hogy saját bevallása szerint bohém életmódját nem áldozta volna fel egy szigorúbb életvitel és az esetleges világbajnoki cím kedvéért sem.

„Ma már nem választanám a sakkozói pályafutást”, mondta ugyanekkor. „Ma már mást se csinálnak [az élvonalbeli sakknagymesterek], csak számítógépek mögött ülnek egész nap. Az én időmben végigutaztuk a világot, és mindenhol jól éreztük magunkat. Hippi egy világ volt, de még így volt célja az életünknek.”