Európa vagy orosz rulett?
A cím első tagjának meghatározása erősen vitatott, könyvtárnyi mitológiai, földrajzi, politikai és kulturális értelmezés kötődik hozzá. Viszont a másodikról, az orosz rulettről tudjuk, hogy „életveszélyes szerencsejáték, amelyet egyetlen tölténnyel megtöltött revolverrel játszanak”. Állítólag 19. századi orosz katonatisztek, illetve börtönőrök emelték először a halántékukhoz a forgótáras revolvert, majd meghúzták a ravaszt. A magyar néző az 1978-ban készült Szarvasvadász (The Deer Hunter) című amerikai filmben találkozott vele. Ez a „játék” azóta az indokolatlan, őrült kockázatvállalás szinonimájává vált. Vlagyimir Putyin orosz rulettet játszott 2022. február 22-én, amikor a hadseregével megtámadta Ukrajnát. Az ukrán vezérkar 2026. március 3-i adatai szerint a háború eddig 1 268 520 orosz halottal és sebesülttel járt, az ukránok veszteségei is meghaladják a félmilliót. És a mészárlás még mindig folytatódik, Putyin hallani sem akar tűzszünetről. Sajnos a mai Magyarország Oroszország szövetségese, a nyugati sajtóban ugyanúgy emlegetik, mint Észak-Koreát és Iránt. Ezt a szégyent nehéz elviselni. Igaz ugyan, hogy mi nem szállítunk sem fegyvert, sem lőszert a Kreml urának, de kormányunk már évek óta arra törekszik, hogy részt vegyünk az ő forgótáras revolverrel folytatott tébolyult játékában.
Az Európában páratlanul hosszú ideje, 16 éve hatalom lévő Orbán Viktor az április 12-i országgyűlési választások előtt egész politikai propagandáját a „háború vagy béke?” kérdésére építette fel. Erről harsognak primitív, uszító üzeneteket az utcai plakátok, az ellenőrzése alatt álló televíziós csatornák, az internetes oldalak. Azt sugallják, hogy Vlagyimir Putyin és Donald Trump békét akar Kelet-Európában, de a „háborúpárti” Európai Unió Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel összefogva ezt akadályozza. Orbán tehát „békepárti”, és a kormány ellenőrzése alatt álló média Ukrajnát agresszorként, Oroszországot pedig az áldozatként jeleníti meg a magyar választóknak. Azt igyekszik elhitetni velük, hogy a miniszterelnök személye a garancia arra, hogy Magyarország kimarad a háborúból. Ez pedig mindennél fontosabb, még a gazdasági pangásnál, a Magyar Nemzeti Bankig elérő korrupciónál, az egészségügy, a gyermekvédelem és a közlekedés tragikus helyzeténél is. A Fidesz–KDNP „spin doktorai” láthatólag azt hiszik, hogy meg lehet ismételni a 2022 áprilisi választásokon bevált propaganda trükköt, és a magyar társadalom félelme a háborútól erősebbnek bizonyul, mint viszolygása az orosz medvétől és attól a politikai és gazdasági csődtömegtől, amit a kormánypártnak 2018 óta sikerült felhalmoznia.
A 2010 óta először győzelemre esélyes ellenzék, a Tisza Párt érthető módon igen óvatosan közelített a külpolitikához. Mindenképpen el akarta kerülni, hogy a dübörgő kormánypropaganda az ellenségként bemutatott Európai Unió és Ukrajna szövetségeseként, „belső ellenségként” mutassa be, ugyanúgy, mint az akkori ellenzéket 2002 márciusában. De amíg a Fidesz–KDNP már nem képes módosítani elvakult Putyin-barát irányvonalán, a Tiszának még van lehetősége arra, hogy a megváltozott külpolitikai helyzetben tudatosítsa a magyar társadalommal: a szavazófülkében nemcsak Orbán Viktor regnálásának belpolitikai eredményeiről mondhatnak véleményt, de Magyarország egész külpolitikai irányvonaláról, Európához való kötődésünkről, a Huxitról, vagyis az EU-ból való kilépésünk lehetőségéről is.
Nem lesz könnyű az iráni rendszerváltás
Ezt többek közt az teszi igazán nagy kihívássá, hogy a perzsa országban nincs igazán ellenzék.
Az Irán ellen kezdődött nagyszabású hadműveletek az Egyesült Államok és Izrael részéről ugyanis „újrakeretezik” az ukrajnai állóháborút. Az EU tagországainak támogatásával zajló harcok nemcsak az atomfegyver megszerzésének küszöbére jutott teokratikus rezsim ellen irányulnak, de Putyin Oroszországát is nagy mértékben érintik. Irán, amellett, hogy az elmúlt években Shahed drónok tömegét szállította az Ukrajnát pusztító orosz hadseregnek, fontos nyersanyagokon kívül tömérdek ipari felszerelést, fegyvert és fejlett technikai eszközt is. Az ajatollahok országán keresztül ugyanúgy áramlott az utánpótlás a nemzetközi szankciók által sújtott Oroszországba, mint 1941 őszétől kezdve a második világháború végéig a nyugati szövetségesek katonai szállítmányai. Ha a síita fanatikusok iráni rezsimjét sikerül megdönteni, vagyis az iráni nép felkel és kezébe veszi a sorsát, az új rendszerrel átrendeződnek a térség erőviszonyai. Irán Oroszország bűntársából az Egyesült Államok szövetségesévé válhat, hatékonyan elszigetelheti Putyin rezsimjét, amely akkor már csak távol-keleti szövetségesére, Észak-Koreára és részben Kínára támaszkodhat. De ez utóbbit mindenképp óvatosságra inti majd, hogy ki van szolgáltatva a Perzsa-öblön át áramló kőolaj importjának.
Vagyis nézetem szerint Magyar Péternek és az ellenzéknek továbbra is elővigyázatosan, de bátrabban kellene felvetnie külpolitikai témákat. Érzékeltetni kell, hogy Trump nem akar vereséggel felérő békét kényszeríteni Ukrajnára, hanem az EU támogatásával új frontot nyitott az agresszor Oroszország ellen. Putyinnak, aki nem tudta megmenteni Szíria diktátorát, Aszadot és venezuelai barátját, Madurót sem, most már Ali Hameneit is nélkülöznie kell, és valószínűleg az ő napjai is meg vannak számlálva a Kremlben. Mindebből egyenesen következik, hogy Magyarországnak végre meg kell találnia a helyét saját szövetségi rendszereiben. Bár ezek távolról sem tökéletesek, de az egyetlen alternatívát kínálják a fenyegető „orosz világgal” szemben, amit már Ukrajna sem képes elviselni. Április 12-én népszavazás lesz. Bízzunk benne, hogy a magyar tömegek felismerik saját érdekeiket, és aszerint fognak szavazni.
A Hang.hu oldalon megjelent vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
