Nehéz kikeveredni a védett ár csapdájábólPremium

A védett árat mind a gázolaj, mind a benzin esetén fenntartjuk az új kormány megalakulása után is, és ez a magyar költségvetésre nem fog pluszterhet róni – így hangzott Magyar Péter leendő miniszterelnök egyik első fontos bejelentése, miután találkozott Hernádi Zsolttal, a Mol elnök-vezérigazgatójával. A lakosság örülhet: miközben az iráni háború miatt világszerte elszálltak az energiaárak, nálunk marad a március 9-e óta érvényes literenkénti 595 forintos benzin-, illetve 615 forintos dízelár a magyar rendszámos autósok számára. Pedig már jöttek az aggasztó hírek arról, hogy a hazai stratégiai üzemanyagkészlet 20 százalékra apadt április első napjaira. De csalatkoznia kellett annak, aki arra számított, hogy épp a frissen felálló Tisza-kormány alatt fogynak ki a benzinkutak, vagy ugranak meg hirtelen az üzemanyagárak, mire kitör a népharag.

Az április végi adatok alapján egyébként a benzin hazai piaci átlag- és védett ára között 88 forint, a gázolajnál pedig 106 forint volt az eltérés literenként, vagyis szűkült a különbség. A leendő kabinet fokozatosan nyúl hozzá a piactorzító elemhez, hogy kivezetésével minél kevesebb fájdalmat okozzon a lakosságnak. Kérdés persze, hogy ennek mi az ára.

 – Magyar Péter bejelentésében számomra az volt az újdonság, hogy a védett ár fenntartása nem okoz majd plusz költségvetési kiadást. De hogyan tudjuk majd hosszabb távon is a piaci árnál olcsóbban adni az üzemanyagot úgy, hogy az állami büdzsé ehhez nem járul hozzá? – vetette fel Deák András György, az NKE John Lukacs Intézetének tudományos főmunkatársa. Szerinte magyarázatot igényel a mechanizmus, mert nem magától értetődő. Nem lát bele abba, hogy pontosan miről állapodtak meg Hernádival, de azt el tudja képzelni, hogy a költségvetés helyett egyelőre valamely piaci szereplő – például épp a Mol – finanszírozza a terhet, és ez ügyben nyomásgyakorlást is sejt a háttérben.

A védett ár azonban nem pusztán politikai kérdés, az elemzők a választás előtt és után is – szakmai alapon – a rendszer mihamarabbi kivezetését javasolták. A piacinál messze alacsonyabban megállapított kiskereskedelmi árak miatt ugyanis várható volt, hogy leáll az import, így hetek óta több benzint és gázolajat használunk fel, mint az előállított és behozott mennyiség összege. Ez a torzulás tükröződött a Magyar Szénhidrogén-készletező Szövetség (MSZKSZ) adataiban is: a 31 napos március alatt 47 napnyival csökkent hazánk stratégiai kőolaj- és kőolajtermék-tartaléka, utóbbit épp a védett ár miatt szabadította fel az Orbán-kormány. A gyors készletfogyást az okozta, hogy a nagykereskedők, illetve egyes nagyobb fogyasztók – például a mezőgazdasági vállalkozók, akik saját tárolási lehetőséggel rendelkeznek – bespájzoltak az olcsó üzemanyagból. A kötelező visszapótlások hatására javult a helyzet, és a hónap közepére a biztonsági készlet 54 napnyi nettó importnak felelt meg, de ez sem feledteti, hogy a védett ár miatt az elmúlt hetekben mennyire kiszolgáltatott helyzetbe került hazánk energiabiztonsága. Holoda Attila energetikai szakértő eleve más utat javasolt: levitte volna egy hónapra az üzemanyagok 27 százalékos áfáját 5 százalékra, átmenetileg mentesítette volna a kiskereskedőket a különadótól, és felfüggesztette volna a szénhidrogén-készletezési díjat. Ez esetben is a védett árnak megfelelő szinten, sőt annál olcsóbban is lehetett volna adni az üzemanyagot.

Ezek a spekulációk azonban ma már lehet, hogy tényleg idejétmúltak, mert gyorsan változik a nemzetközi helyzet. A Hormuzi-szoros körüli csiki-csuki ugyan változatlan, de az oroszok által lebombázott Barátság vezetéken való szállítás – közel három hónap kihagyás után – újraindult. Eközben az Adria-vezetéken is jön a nem orosz eredetű olaj, vagyis stabilizálódik az ellátás, bár jelezték a független benzinkutak, hogy a leköszönő kormány nem teljesítette a választások előtt kötött megállapodásukat, ezért náluk országszerte üzemszünetek várhatók.

Már csak ezért is javasolják elemzők a leendő kormánynak, hogy amint teheti, térjen le az orbáni beavatkozások útjáról, amelyek csak konzerválják a pazarlást, és nem ösztönöznek hatékonyságra. Magyar Péter szerint a Tisza-kormány abban is különbözni fog elődje felfogásától, hogy a fontos kérdésekben valódi párbeszédet folytat majd a lakossággal. A védett ár és a rezsicsökkentés épp ilyen téma lehetne.

Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2026/17. számában jelent meg április 24-én.