Szja-csökkentés: a dolgozók felének több maradhat a zsebébenPremium

A Tisza Párt személyi jövedelemadó-terve egyelőre az, amit a választás előtt ígért: a minimálbér után 15 százalék helyett csak 9 százalék lesz az elvonás mértéke. Emellett arányosan csökkenti a havi bruttó 625 ezer forintra belőtt mediánbér (az az összeg, amelynél a dolgozók fele többet, fele kevesebbet keres) alatt keresők szja-fizetési kötelezettségét is, a medián felett pedig nem lesz változás, marad a 15 százalék.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy mintegy 2,3 millió dolgozó, vagyis körülbelül a munkavállalók fele számíthat arra, hogy havonta 5–20 ezer forinttal több marad a zsebében, ami már érzékelhető összeg lesz, különösen a minimálbér szintjén. Minderre Kapitány István gazdasági és energetikai miniszter megszólalásaiból lehetett következtetni, amely példa jelleggel írta le: havi bruttó 420 ezres fizetésnél évi 180 ezer (havi 15 ezer), 500 ezernél évi 120 ezer (havi 10 ezer), 625 ezernél pedig évi 60 ezer (havi 5 ezer) forint lesz a nettó fizetésemelkedés.

A költségvetésben jelenleg a második legnagyobb adóbevételi forrás az általános forgalmi adó (áfa) után az szja, amelyből az idei évre 4837,4 milliárd forint bevételt tervezett a leköszönő Orbán-kormány. Ha a Tisza által elhatározott adócsökkentés a tervek szerint halad, és a korábbi családpolitikai kedvezmények is megmaradnak (ami tavaly 300, idén már mintegy 600 milliárd forint bevételkiesést jelentett, illetve jelent), akkor az szja-bevétel egyre alacsonyabb összegre fog zsugorodni.

Ám egyelőre csak az biztos, hogy a Fideszhez kötődő „kedvezményőrület” (mint például a családi kedvezmény duplázása, vagy az életük végéig szja-mentességet élvező anyák körének fokozatos bővülése) egyre jobban torzítja a gazdaságot. Jó példa erre, hogy a munkaerőpiacon most nagyon kelendők a nyugdíjas, háromgyermekes anyák: ma ez az egyik legkedvezőbb foglalkoztatási forma Magyarországon, mivel sem neki, sem a munkaadójának nem kell a munkája után adót vagy járulékot fizetnie. Ha a rokonságban van ilyen, akkor a vállalkozó inkább őt foglalkoztatja, hiszen a neki fizetett bruttó bér gyakorlatilag megegyezik a nettó bérrel. Ezért sem értenek egyet a szakértők az ilyen torzító kedvezményekkel, mert óhatatlanul spekulációra ösztönzik az embereket.

Egyelőre azonban még az adószakértők sem tudják mélységében értékelni a Kapitány István által bedobott számokat, mert – míg a hazai adózók számtalan adatot szolgáltatnak elektronikusan a hatóságoknak – az állam gyakorlatilag semmi olyat nem tesz közzé, amiből dolgozhatnának. – Szinte semmit sem tudunk, és az Orbán-kormányok évei alatt teljesen elsorvadtak az adózásra vonatkozó tudományos kutatások is – magyarázta Vadász Iván, az Adótanácsadók Egyesületének elnöke.

Ezért is tartja fontosnak, hogy a mostani kormányváltást kihasználva végre széles körű eszmecserét folytassunk arról, hogy milyen országban szeretnénk élni, és ehhez milyen adórendszer párosuljon. El kell dönteni például azt, hogy mennyire tartjuk fontosnak a szolidaritást. A progresszív adózás és a szolidaritás elve ugyanis szorosan összefügg: a sávos adórendszer lényege, hogy a magasabb jövedelemmel rendelkezők arányaiban nagyobb mértékben járulnak hozzá a közterhekhez, mint az alacsonyabb jövedelműek. Ha ehelyett inkább az autonómiát választjuk, akkor lehet, hogy kevesebb adót kell ugyan fizetni, de mindenki jobban magára van utalva. – Ezeket a vitákat le kell folytatni, és nemcsak az szja, hanem a teljes adórendszer vonatkozásában is. Ennyi torzító különadót és kedvezményt már nem is lehet tovább cipelni – szögezte le Vadász. Reményei szerint a Tisza-kormány leül a szakmai szervezetekkel, és átvilágítja a teljes adórendszert. Lenne min elgondolkodni: például azon, hogy hazánkban több mint 50-féle adót kell fizetni, de a költségvetési bevétel mintegy 80 százaléka mindössze hat adónemből származik. Eszméletlen mennyiségűnek nevezte az adóadminisztrációt is, aminek költsége az ezer milliárd forintot közelíti becslése szerint. Ha ezt le tudják faragni, máris könnyebb előteremteni a tiszás választási ígéretek fedezetének egy részét. Mindez azonban nem megy egyik napról a másikra, de a szakértők amúgy sem javasolják az év közbeni adóváltoztatásokat, amelyeket az Orbán-kormányok alatt megszokhattunk. Úgy vélik: elég, ha a legfontosabb változások január elsejétől lépnek életbe, amikorra feltehetően már átlátja a rendszert az új gazdaságpolitikai vezetés.

Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2026/19. számában jelent meg május 8-án.