Alku helyett új kezdetPremium

Nagyon csodálkoznék, ha júniusban még Sulyok Tamás lenne a köztársasági elnök. Ahogyan az új kormány által távozásra felszólított további embereknek sem jósolok nagy jövőt a posztjukon. Ennek a feltételezésnek két oka van.

Kezdjük a közjogi lehetőségekkel. Először is, kétharmados, azaz alkotmányozó többsége van az Országgyűlésben az új kormánypártnak. Másodszor, éppen az Alaptörvény hatályba lépése óta alakították ki a köztársasági elnökök és az alkotmánybíróság azt a gyakorlatot, hogy az alkotmányozó hatalom, azaz az Országgyűlés Alaptörvényt illető döntéseit nem vonják kritika alá. Így tehát, ha az Országgyűlés hozna egy olyan döntést, amellyel saját magára, a legfőbb népképviseleti fórumra ruházná a közjogi méltóságok elmozdításának jogkörét, akkor a nevezettek éppen a saját gyakorlatuk miatt eszköztelenül állnának ezzel szemben.

Sulyok és társai másik problémája a társadalmi legitimáció hiánya.

Amikor a kegyelmi botrányt követően be kellett tölteni a köztársasági elnöki posztot, akkor Orbán problémamentes embert keresett. Olyat, akire a politikai önállóság gyanújának árnyéka sem vetődhet; lehetőleg teljes mértékben észrevehetetlen és főként minden határon túlmenően lojális. Így esett a választása a már korábban pacifikált Alkotmánybíróság eleve megkérdőjelezhető tekintélyű elnökére, aki a posztjánál fogva ugyan megfelelt valamiféle elnöki eszménynek, de valójában csak az egyik kiüresített intézményből vezényelték át a másikba. Pontosan erre volt alkalmas. Ennélfogva pedig nem rendelkezik azzal a társadalmi elfogadottsággal, személyes tekintéllyel sem, amely megvédhetné egy olyan politikai csatában, amit a jelenleg 70 százalékos támogatottsággal rendelkező új kormánnyal szemben kellene folytatnia. Ugyanez vonatkozik Polt Péterre, Varga Zs. Andrásra és a kinevezettek államának többi képviselőjére.

Ha mindezzel kapcsolatban az a kérdés merül fel, miben más ez, mint a Fidesz rendezkedése a közjogi posztok és intézmények világában másfél évtizeddel korábban, akkor arra adja magát a válasz: nem mindegy, azért csinálod ezt, hogy felszámold a független intézmények autonómiáját, vagy pedig azért, hogy helyreállítsd.

Ahogyan az sem mindegy, milyen üzenetet küld egy magát rendszerváltóként definiáló kormány a tőle tényleg rendszerváltást, tiszta lap nyitását és tiszta helyzetek teremtését váró társadalomnak. Mert lehetne azt is tenni, hogy Magyar Péter megnemtámadási szerződést köt Sulyok Tamással: a kormány békén hagyja az elnököt, aki pedig békén hagyja az Országgyűlés által elfogadott jogszabályokat. Mit nem adna Donald Tusk lengyel miniszterelnök egy ilyen alkuért a köztársasági elnökkel! Ez az eljárás azonban azt üzenné, hogy az új hatalom alkudozni kezd a régivel, még ha jó célok érdekében is, azaz rögtön az elején határt szab annak, milyen magatartások számonkérhetők, és melyek azok, amelyek hallgatólagos bocsánatot nyernek egy új hűségesküért cserébe.

Csakhogy a kormányzati ígéret pontosan ennek az ellenkezőjéről szól: szembenézésről és igazságtételről. Ahol lehet és kell, ott a törvényesség útján. Ami pedig nem „jogiasítható”, ott az e pillanatban konszenzusközeli társadalmi elvárásnak megfelelő politikai döntéseket kell meghozni. Az üzenet tehát nem a felelősökkel és bűnösökkel kötött alkukról kell hogy szóljon, hanem a társadalmi igazságérzet érvényre juttatásáról.

Ily módon a döbbenetes nem az, hogy a miniszterelnök a kampányt követően a Facebookon, a Sándor-palotában és az Országház üléstermében egyaránt lemondásra szólítja fel a köztársasági elnököt, hanem az, hogy utóbbi még ebben a helyzetben sem ragadja meg az alkalmat, hogy bocsánatot kérjen minden megrágalmazott, megbélyegzett és meghurcolt honfitársától, akik mellett elmulasztott kiállni.

Mivel tehát egy hónap múlva Sulyok Tamás már aligha lesz a posztján, a kormány igazi vizsgája az lesz, ki és mi következik utána. Az államfői poszt jogfolytonosságáról gondoskodnak az alkotmányos rendelkezések: a poszt megüresedése esetén az Országgyűlés elnöke gyakorolja az államfői jogköröket. Ebben a helyzetben az Országgyűlésnek módja van egy új köztársasági elnök megválasztására. Vagy arra, hogy egy tavalyi kampányígéretnek megfelelően, módosítva az Alaptörvényt, a közvetlen elnökválasztásra térjünk át. Ez a megoldás felülírna minden legitimitási vitát: ha valaki bánkódna is Sulyok után, a népakarat bizonyosan erősebb érvként esik a latba vele szemben.

Ami egészen biztos: az új kormány hitelessége múlik azon, hogy ne Sulyokkal és társaival, hanem a társadalommal keresse a megegyezést.

Olvasna még Lakner Zoltán Hangos Jelen sorozatából? Kattintson!

Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2026/21. számában jelent meg május 22-én.