Magyar Péter mindennap megüzeni, hogy az orbáni polipot meg fogja grillezniPremium

Magyar Péter egyelőre csak birtokba vette az előző vezetés „abszolút köztársaságát”, és még nem lehet előre látni, hogy mit kezd vele – véli Török Gábor és Zárug Péter Farkas politológus, akik nemrég közös könyvet jelentettek meg Orbán rendszeréről. Az Orbán kora – Vázlat egy abszolút köztársaságról a volt kormányfő szakkollégiumi időszakáig visszanyúlva keresi a választ arra a kérdésre, milyen rendszer jött létre 2010 és 2026 között Magyarországon, és hogyan. A két elemzőt a Magyar Péter előtt álló kihívásokról, Orbán korának végéről, a mélyállam túléléséről és a demokrácia jövőjéről is kérdeztük.

– Kártyavárként látszik összeomlani a NER, gyorsan és látványosan. Könyvük éppen azt járja körül, hogy a sokak által maffiaállamnak nevezett rendszer középpontjában mindig is a hatalom állt, és a pénz csak eszköz volt: tudatos építkezés folyt a néhol esztelen harácsolás mögött. Mégis ennyire gyenge volt az építmény? 
Török Gábor: Idézném Orbán Viktor 2009-es kötcsei beszédét. Azt mondta, a hatalompolitikai rendszert három dologgal kell etetni, hogy újratermelődjön: pénzzel, ideológiával és szavazattal. Itt most a harmadik produkált olyan mértékű visszaesést, ami után szerintem természetes, hogy összeomlást látunk.

Zárug Péter Farkas: Nem lehet tudni, hogy az összeomlásvonaton van-e fék. Biztos, hogy egyelőre a Fidesz végzetes lejtőn van, de a rendszernek, amit sajátos állam- és jogrezsimként írunk le, épp csak két intézményében, a végrehajtásban és a törvényhozásban van változás. Igaz, azzal sok mindent lehet kezdeni. De Orbán abszolút köztársaságát most még csak birtokba vette Magyar Péter. A rendszer alapvető célja valóban az volt, hogy a hatalmi pozíció a lehető legteljesebben és a lehető leghosszabb ideig fennmaradjon. Ez azonban nem jelenti, hogy Orbán egyetértésgépezetének – ahogy Noam Chomsky mondja – minden döntése ezt szolgálta. Sőt, valójában addig működött, amíg ez a hegemón nem kapott új, erős kihívót, és nem kényszerítették újra versengésre. És a válaszképtelenségek, a hegemón öncél és a valóság együtt maga alá gyűrte ezt a hegemónt, és akkora vereséget szenvedett, ami után kétségtelenül egy nem nagyon tervezett összeomlás forgatókönyvét látjuk kibontakozni. Egy hónappal a választás után szerintem még nem lehet megmondani, hol lesz a végpont, de az látszik, hogy minden korábbinál nagyobb a dőlésszöge.

– Sokan azt vetítik előre, hogy elpárologhat a tábor nagy része őszre. A 21 Kutatóközpont vizsgálatában már most is csak 21 százalékon állnak.
Zárug P. F.: Két különböző szintről beszélünk, az egyik az állam, a másik a párt és a párt aréna. Az állam tekintetében egyetlen jelentős változás van: ahogy említettem, az új hatalom birtokon belül kerülése, az előzőhöz hasonlóan kétharmados többséggel. A parlamentáris kormányzás alkotmányozó lehetősége a Tiszához került. Minden más továbbra is Orbán állama, csak Orbán nélkül. Amikor ezt a könyvet írtuk, mi ezt gondoltuk erősebbnek: a politikai rendszerhez kapcsolódó lojalitáshálót, céghálót, amely polipkorongjaival tartja az államot. Most mégis úgy néz ki, hogy hirtelen oldódik a csápok szorítása. Ha nem is teljesen, de sokkal gyorsabban, mint amire korábban gondoltunk. Arra vezetném ezt vissza, hogy mostanra reális lehetőséggé vált, hogy Orbán Viktort közjogi eszközökkel kitiltják a miniszterelnökségből: alkotmányba foglalhatják, hogy csak két cikluson át lehet valaki miniszterelnök. A lojalitás hálóját Orbán Viktor tekintélye tartotta össze, de mostanra Magyar Péter mindennap megüzeni, hogy ezt az orbáni polipot meg fogja grillezni. Ez oda vezetett, hogy mindenki elkezdte átgondolni a saját életét. Tizenhét fideszes országgyűlési képviselő hívott fel, hogy gratuláljon, miután már a választások második napján azt mondtam a Partizán műsorában, hogy Orbánnak mennie kell. Azonban az első nagy, valódi ütközet Sulyok Tamás távozása vagy maradása lesz.

– A régióban miért épp Magyarországnak jutott az abszolút köztársaság? Nyilván kétharmados győzelem sem volt más országokban, de az sem látszik, hogy bármilyen politikai erőnek komolyabb esélye lenne rá.
Török G.: A törekvés sok országban megvan. Vannak politikusok, akik példának tekintik Orbán Viktort és ezt az államberendezkedést is. De a törekvés kevés, lehetőség is kell, tehetség és munka. Orbánnak a választási rendszer és az MSZP összeomlása adta meg ezt a lehetőséget. És ne feledkezzünk meg a szerencséről: ha 2006 nem úgy alakul, ahogy alakult, hogyha nincs az őszödi beszéd, ha Gyurcsány Ferenc nem kezd bele rögtön megszorító intézkedésekbe, és ezeket nem úgy kommunikálja, ahogy, akkor lehet, hogy Orbán Viktor pályafutása 2006-ban véget ér. Mindezek együttesen vezettek oda, hogy képes volt lebontani ezeket az ellenerőket. Szerintem nagyon fontos tapasztalat ez az Orbán-rendszer kapcsán: az akarat sokszor megvan, de általában olyan ellenakaratokba ütközik, amelyek ellehetetlenítik. A magyar eset azért sajátos, mert volt egy politikus, aki le tudta törni ezeket az ellenerőket.

Zárug P. F.: Az 1990-es magyar közjogi rendszer arra épült, hogy stabil kormányzata legyen az országnak. A környező országokban szinte mindenütt volt időközi országgyűlési választás a rendszerváltás óta, Magyarországon nem. Ebbe bele tudott kapaszkodni egy hosszabb távon gondolkodó politikai erő. Orbán Viktor túlélte a kisebbségi kormányzást is, de úgy, hogy veszített 2002-ben. Ebből azt tanulta meg, hogy nem kell koalíció, sőt: ellenzékben is hegemónnak kell lenni.

– A társadalom ellenállását sikerült letörni? Sikerült elfogadtatni, hogy valaki korlátlan, ellenőrizetlen hatalmat szeretne? Vagy a mostani választási eredmény jelezheti az abszolút köztársaság elutasítását is?
Török G.: A saját táborában egyértelműen le tudta törni Orbán Viktor az ezzel szembeni akaratokat. A politikai többségnek, ami választási rendszeren keresztül biztosította számára a kétharmadot, nem volt problémája azzal, hogy ekkora felhatalmazást kapjon. Szerintem ez fontos tanulság. És most a Tisza 3,3 millió szavazója is inkább élvezi a jelentős felhatalmazást, mert ettől reméli, hogy Magyar Péter képes lehet szétbontani a Fidesz által épített mélyállamot. Nagyon kevés választó gondolkodik úgy szerintem, hogy „nyerjük meg a választást, de ne kapjunk azért akkora felhatalmazást”. A társadalom egy része pedig ’14-ben, ’18-ban és ’22-ben is Orbán-ellenes volt. Nem az történt, hogy itt volt egy kilencvenszázalékos Orbán-párti többség, ami hirtelen elillan. Valójában nagyon kis elmozdulás történt. 2002-től a Fidesz tábora nagyjából ugyanabban a sávban mozgott, 2,1 millió volt az alja, és 2,8 millió a teteje. És a másik oldal is nagyjából ebben a 2-3 milliós sávban mozgott. Most az újdonság az, hogy Magyar Péter megjelenésével ehhez hozzácsapódott pár százezer új szavazó, jelentős részben fiatalok. Nem fordult ki a Föld a sarkából 2026-ban Magyarországon. Lehet, hogy a választást követően ki fog, de önmagában az eredmény nem indokolna földcsuszamlásszerű változást.

Zárug P. F.: A 3,3 millió Tisza-szavazó körében jó esetben egymillió főre tenném azok arányát, akiknél a demokratikus eszmék iránti elköteleződés volt a fő mozgatórugó – de lehet, hogy Szabó Andrea kolléganőnk még ezt is soknak tartaná. A többieknél inkább a társadalom-lélektani protestállapot a korrupció ellen és a gazdasági helyzet dominált. A magyar társadalom rendkívül materiális, ezt a kutatások időről időre kimutatják. A demokratikus polgári törekvések talán nem hunytak ki, ezt semmiképp nem állítom, de amikor a paternalista állam gazdasági értelemben jobb számokat tud produkálni, akkor a magyar társadalom nem kiált több demokráciáért, és egyáltalán nem tiltakozik a paternalista államnál, hogy ő inkább versengene. Tudom, hogy most sokak szemében az az ildomos, hogy a magyar társadalom demokráciaigényét ünnepeljük, és a fiataloknál ezt el is tudom képzelni. De a 3,3 millió szavazó többségében szerintem nem ez munkálkodott, hanem az, hogy vége lesz az orbáni korrupciónak, és jöhet ezekből az összegekből – orbáni alapokon – egy jólétpluszprogram.

– A könyvben is nyitva hagyják azt a kérdést, hogy tovább él-e az Orbán-korszak. Hogyan élhet tovább? A mélyállamban, a politika logikájában, a társadalom gondolkodásában?
Zárug P. F.: Az Orbán-korszak nem tud lebomlani egy választással, ahogy a Kádár-korszak sem tudott. A rendszerváltozás-kutatók még ma is keresik, hol húzzák meg a rendszerváltást lezáró határt. 2026 jelentős fejlemény, mert a Fidesz kikerült szuverén pozíciójából, ami ennek az államnak a kulcsa. A kulcs pedig átkerült Magyar Péterhez. Ő most a ház ura. De a zár ugyanaz. Ezért mondjuk a könyvben, hogy Orbán kora nem fog eltűnni, legfeljebb idővel, ha átalakítják. A Tisza most azt mondja, hogy kétharmados alkotmánymódosításokkal tennék meg. De az alkotmánymódosítások rendszerét is ez az abszolút köztársaság építette be a jogalkotásba. Ha Orbán Viktor akarata nem tudott érvényesülni, akkor beletették az Alkotmányba. Az alkotmánybíróknak meg azt mondták, hogy amit odatettek, azt nem vizsgálhatják. Talán radikális álláspont, de ezt nem lehet máshogy lezárni, csak teljes alkotmányozással. Ha széles társadalmi egyetértés mellett megvalósul egy új alkotmány, akkor lehet korszakhatárról beszélni. Ha tartalmazna ez az új alkotmány egy erős csomagot a népszavazásra, a közvetlen államfőválasztásra, az arányos választójogi rendszerre vonatkozóan, és meglépik azt, hogy csak két cikluson át lehet bárki miniszterelnök, az történelmi tett lenne. Egyelőre viszont nem tudjuk, mi ért véget: Orbán korát, amit mi abszolút köztársaságnak nevezünk, most birtokba vette egy politikai versenytárs, annak minden eszköztárával. Ennek használata az új hatalomnak egyszerre kényszer és csábítás a választók felé. Úgy tűnik, hogy végletesen inkább csak a Fidesz és vezérkara rothadt meg politikailag.

Török G.: A fideszes mélyállamnak is vége van, pont azért, mert a kétharmad ellen nincs orvosság. Kétharmaddal a mélyállam is lebontható. Egyetértek én is, hogy minden attól függ, hogy az abszolút köztársaság új lakója hogyan gyakorolja a hatalmat. Valóban képes lesz-e másképp csinálni? Például valóban módosítja-e önkorlátozó módon a választási rendszert, figyelni fog-e arra, hogy az alkotmányozás során a vele szembeni ellensúlyokat is megerősítse, például visszaadja-e a közvetlen demokrácia szélesebb lehetőségét. És a legfontosabb szerintem, hogy a közjogi intézmények vezetői pozícióival milyen tervei vannak. Zsákmányként fogja-e használni ezeket, vagy valóban teret enged annak, hogy akár vele szemben is ellensúlyt képező figurák kerüljenek ezeknek az intézményeknek az élére.

– Mi akadályozhatja ebben?
Török G.: A hatalmi logika, hiszen ez olyan, mintha levágná a saját kezét. Ez számára lehetőség, hatalmi erőforrás. Célokat akar elérni, ezért is szüksége van ezekre az erőforrásokra. Ha nincsenek meg, más úton kell elérnie a céljait, nem kétharmados törvényekkel, nem azzal, hogy odaülteti a saját embereit ezeknek a hivataloknak az élére. Ez sokkal nehezebb út. Melyik az a politikus, aki ezen az úton jár?

– Azért van példa önkorlátozásra a nyugati demokráciákban, nagy szerepe van a kompromisszumoknak, az alkotmányos szokásokat is jobban tiszteletben tartják.
Török G.: Mert ha nem tennék meg, az nagy valószínűséggel politikai veszteséget okozna számukra.

Zárug P. F.: Egy demokratikus politikai piacnak a szokásjogai olyan jogszokások összessége, amelyeket a tudatos polgárok kényszerítenek ki a politikusoktól. Nyugaton ez beépült a politikai kultúrába, és a plurális média sem engedi feledni ezeket. Nálunk viszont ez hiányzik. 2006-ban számolódott fel ez a gondolkodásmód végletesen, de a folyamat már 2002-ben elkezdődött, amikor az MSZP választási kampányában feltűnt Ron Werber. Megjelent egy olyan gondolkodásmód, hogy a másik oldallal nincs mit tárgyalni. Az egymás megsemmisítésére való törekvés felszámolt mindent, ami a nyugati normalitás irányába megy. Gyurcsány méregkeverője, Orbán pedig mestere lett e politikai logikának. És most Magyar Pétert és a Tiszát nemcsak a hatalomvágy gátolhatja abban, hogy visszaforduljanak ezen az úton, hanem a Fidesz és a kormányfő körüli romlottság bizonysága is, és az a feszültség, hogy a szavazók több mint 55 százaléka elsősorban a gyors cselekvéseket fogja számonkérni rajtuk. A feltartóztathatatlan, kontroll nélküli cselekvéshez pedig a mostani államberendezkedés tökéletes.

– Az önkorlátozást nem kérhetik számon esetleg? Talán nem volt korábban olyan mértékű társadalmi igény erre, de a Tisza programjában központi, szimbolikus ígéretek voltak ezek: a szekértábor-logika felszámolása, de olyan konkrét intézkedések is, mint hogy két ciklusnál többször nem lehet valaki miniszterelnök, Magyar Péter sem. Nem képződhetett meg ezáltal egy korábbinál szélesebb társadalmi igény a hatalomkorlátozásra?
Zárug P. F.: Létezik ez az igény a politikai piacon, de csak egy kisebb választói rétegnél van elsőbbsége. Mindenki másnak az a fontos, hogy gyorsan megfogják Matolcsyt, és börtönbe zárják. Sokkal fontosabbak a szimbolikus vagyonvisszaszerzési ügyek és szakpolitikai, ágazati igények, amelyek óriásiak, és gyorsan kell rájuk reagálnia a kormánynak. Amely nyilván azt kommunikálja majd, hogy „nem lesz itt elharapódzó hatalom, de azt is megbeszéltük, hogy előbb ezeket rendbe tesszük, előbb az elszámoltatást kell végrehajtsuk”. És ennek vajon milyen időkorlátja van? Nincs időkorlátja. Ha ezekben a témákban jó missziókat tud meghirdetni Magyar Péter, márpedig ebben ma ő a nagy jedimester, akkor ezt a kérdést el tudja húzni, szerintem akár a következő választásokig is. Ha ügyes, akár azon túl is. De lenne bőven érvem amellett, hogy akkor is nagy sikert tud aratni, ha beleáll egy gyors, maximum egyéves alkotmányozásba és egy közjogi tisztítótüzet jelentő alkotmányozó népszavazásba. Ám ez a hiperaktivitás jellegzetesen a korai Orbán tempója, ahogy a megfellebbezhetetlenség attitűdje is. Pont ezért nem vennék rá mérget, vagy ha igen, nagyon enyhét, hogy ez a 16 miniszter együtt eljut a következő választásokig.

Török G.: Biztos, hogy nem fogja. Szerintem az elkövetkező néhány év hatalmas teszt lesz. Megmutatja, tanultunk-e valamit az Orbán-rendszerből. Ennek a 16 évnek a tanulsága az, hogy a szuverénnek nem volt ellenereje, nemcsak a politikai elitben, a szavazótáborban, hanem a gazdasági elitben sem. Mindig követték vakon. Amilyen missziót ő meghirdetett, azt ez a tábor követte. Akkor is, ha az ellenkezője volt a négy évvel korábbinak. A most következő nagy teszt arról szól, hogy Magyar Péterrel kapcsolatban egy ugyanilyen logika alakul-e ki, vagy számonkérnek majd rajta elveket, célokat, azt a néhány dolgot, amitől a politika más lehetne. Szerintem az első jelek nem olyan nagyon biztatók ebből a szempontból, ha azt nézzük, hogy reagál a tábora Magyar Péterre, vagy hogyan közelít hozzá. Egyelőre inkább azt látom, hogy mindennek és az ellenkezőjének is tapsolnak. De nyilván ezek a mézeshetek. Nem az esküvőn kell ezekről a problémákról majd beszélni, sokkal inkább később, az együttélés kapcsán. Ez a könyvünk utolsó mondata is: a legfontosabb tanulsága Orbán korának az, hogy az ilyen típusú politikai konstrukciókkal szemben a legfontosabb ellensúly a társadalomban rejlik. Egészen pontosan a polgári erények azok, amelyek szembe tudnak szállni vele. Ezek tudják lebontani az abszolút köztársaságot, és alkotmányos köztársaságot tenni a helyébe.

– A Fidesz identitásának fontos része, hogy őket folyamatosan támadják, meg akarják semmisíteni. A könyvben úgy fogalmaznak: „ostromlott szekértábornak” látják magukat, ami Önök szerint tanulás eredménye. Ezt a következtetést vonták le abból, ami a Fidesszel korábban történt. Magyar Péter milyen tanuláson van túl? Ő mit szűrhetett le abból, amit eddig a politikából látott?
Zárug P. F.: Magyar Péter nem 2024-ben kezdte a tanulást a politikában, előtte jó ideig a Fidesz-iskolát végezte. Mondhatjuk, hogy le is doktorált ott. Aztán a tanultakat felhasználva, a sorstól labdát kapva átgondolta, hogyan lehetne birtokba venni ezt az abszolút köztársaságot, és kilőni az öreg oroszlánt. Tréfásan folytatva a gondolatot, most e témában kezdte meg az akadémiai nagydoktoriját. De túl van egy olyan személyes tanuláson is, hogy mégsem volt jó, ami itt zajlott. Már csak azért sem, mert nagyon nagyokat lehet koppanni, a volt felesége így járt, és majdnem ő is a NER rendszerén belül. A pikírt megjegyzések mellé azért odatenném, hogy Magyar Péter személyesen tapasztalta meg a hatalmi gépezet legbrutálisabb és legnemtelenebb működését. És szerintem ez nagy belátásokra késztette. Arról is elvégzett egy képzést, hogy milyen a saját bőrében egy kétharmados rendszer ellenzékének lenni. És arra jutott, hogy bizony ez nagyon nem jó. Az őt meghurcolókon most tort ül, közönsége ujjongva üdvözli és igazságosnak tartja ezt. De vajon ha majd jön egy Fideszt leváltó másik ellenzéki erő, velük már kegyes lesz? Méltányos vagy kíméletlen fenevad? Ez ma nem látható.

Török G.: Nemrég sokat beszéltem egy ismerősömnek arról, mennyi hasonlóságot látok Magyar Péter és Orbán Viktor között abban, ahogy a hatalomhoz viszonyulnak. Azt mondta, hogy szerinte Orbán Viktor számára a legfontosabb cél a hatalom volt, és ehhez eszközként használta a népszerűséget. Ezzel szemben Magyar Péter számára a legfontosabb cél a népszerűség, a dicsőség, és ehhez eszközként használja a hatalmat. Nem tudom, hogy ez igaz-e, de el tudom képzelni, hogy ha valakinek fontosabb a dicsőség a hatalomnál, akár önkorlátozásra is képes. Szakíthat a hatalmi logikával, ha az a dicsőséget kezdené ki. Ha így van, az reményt adhat, hogy talán nem pusztán hatalmi logika mentén folyik majd a kormányzás.

– Mindketten a kontraszelekciót tartják a történelmi Fidesz-vereség egyik fő okának, a könyvben is sok szó esik róla – mint a rendszer Achilles-sarkáról. Ez miből fakadt: magából az egy személy köré szerveződő uralomból, esetleg az udvar szervilizmusából, vagy magából Orbán Viktor személyéből?
Zárug P. F.: Hadd használjam Gábor bevett kifejezését: az „udvar” olyan, mint az udvartartó. És az nem kérdés, hogy az udvarban Orbán Viktor egója volt mindennek a mozgatórugója.

– Ilyen egyszerű lenne a komplexnek tűnő hatalmi gépezet?
Zárug P. F.: A könyvben hivatkozunk is olyan történeti leírásokra, amelyek Orbán Viktor szakkollégiumi időszakát dolgozzák fel. Már akkor is szükség volt arra, hogy a szakkollégiumon belül neki és legszűkebb barátainak legyen egy önálló irodájuk, és azon belül legyen önálló könyvtáruk, amelybe csak ők járhatnak be. Ez az attitűd végigvonul a Fidesz történetén egészen a karmelitáig. A politikus érdekkövető, a hatalomért dolgozik, de valami mozgatja az érdekkövetés során. Orbán Viktor esetében ez az ego volt, a sajátos, hatalomfókuszú homo politicus személyisége, nem is kérdés.

Török G.: A rendszer szerves következménye, hogy végül már csak egyetlen szempont volt a pozícióra való kiválasztásnál: a lojalitás, a vezető bizalma, az, hogy kikkel szereti körülvenni magát. Ezt szerintem jól magyarázza az a gondolkodásmód, amelyre a Fidesz felépült. Sokan mondják, hogy már kezdetben is jellemző volt Orbán Viktorra, hogy a lojalitás alapján dönt. A végére a versenyeztetés is visszaszorult, és már csak ezek a személyes kapcsolatok maradtak. A rendszer szellemileg meg munkaszervezetileg leromlott. Ismertünk egy félelmetes halálcsillagot, de kiderült, hogy dilettáns figurák dolgoztak ott, akik azt sem vették észre, hogy kétharmada lehet az ellenzéknek, és nem volt senki, aki szólt volna a főnöknek.

Zárug P. F.: A Star Warsból annak paródiája lett: űrgolyhók. A végére pedig az egykor rettegett Wader nagyúr egy vicces törpe lett, túlméretezett sisakkal a fején. A versenyeztetés valóban visszaszorult, bár szerintem még a versenyeztetésnél is szerepet játszott Orbán Viktor személyisége, hozzáállása. Nem minőség alapján versenyeztetett, hanem erő alapján, mert úgy gondolta, az erős embernek erős emberekkel kell magát körülvennie. Ez inkább a paraszt logikája, nem a polgáré, és Orbánon teljesen eluralkodott. Egyszer csak a polgári attitűd eszményét átvette a plebejus erőkultusz, amivel még hencegett is. Csakhogy egy akadémikus nem biztos, hogy szeretne az egyszeregyről vitázni valakivel, aki erős ugyan, de hülye. A kör itt bezárult.

Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2026/21. számában jelent meg május 22-én.